Rights for this book: Public domain in the USA. This edition is published by Project Gutenberg. Originally issued by Project Gutenberg on 2011-10-06. To support the work of Project Gutenberg, visit their Donation Page. This free ebook has been produced by GITenberg, a program of the Free Ebook Foundation. If you have corrections or improvements to make to this ebook, or you want to use the source files for this ebook, visit the book's github repository. You can support the work of the Free Ebook Foundation at their Contributors Page. The Project Gutenberg EBook of In Illud: Omnia mihi tradita sunt a Patre, by Saint Athanasius Archbishop of Alexandria This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.net Title: In Illud: Omnia mihi tradita sunt a Patre A Homily on Matthew 11:27 Author: Saint Athanasius Archbishop of Alexandria Release Date: October 6, 2011 [EBook #37641] Language: Greek *** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK IN ILLUD: OMNIA MIHI TRADITA *** Produced by Michael Gray, Diocese of San Jose In Illud: Omnia mihi tradita sunt a Patre A Homily on Matthew 11:27 In Latin and the Original Greek By Saint Athanasius Bishop of Alexandria Doctor of the Church Who Attended the First Council of Nicaea And Fought Courageously Against the Arian Heresy ΕΙΣ ΤΟ, Π ά ντα μοι παρεδ ό θη ὑ π ὸ το ῦ Πατρ ό ς μου, κα ὶ ο ὐ δε ὶ ς γιν ώ σκει [1] , τ ί ς ἐ στιν ὁ Υ ἱὸ ς ε ἰ μ ὴ ὁ Πατ ή ρ· κα ὶ τ ί ς ἐ στιν ὁ Πατ ὴ ρ ε ἰ μ ὴ ὁ Υ ἱὸ ς, κα ὶ ᾧ ἐὰ ν βο ύ ληται ὁ Υ ἱὸ ς ἀ ποκαλ ῦ ψαι. 1. Κα ὶ το ῦ το ο ὐ νο ή σαντες ο ἱ τ ῆ ς α ἱ ρ έ σεως Ἀ ρε ί ου Ε ὐ σ έ βι ό ς τε κα ὶ ο ἱ σ ὺ ν α ὐ τ ῷ , ἀ σεβο ῦ σιν ε ἰ ς τ ὸ ν Κ ύ ριον· φασ ὶ γ ά ρ· Ε ἰ τ ὰ π ά ντα παρεδ ό θη ( π ά ντα λ έ γοντες τ ὴ ν κυρι ό τητα τ ῆ ς κτ ί σεως), ἦ ν ποτε, ὅ τε ο ὐ κ ε ἶ χεν α ὐ τ ά . Ε ἰ δ ὲ ο ὐ κ ε ἶ χεν, ο ὐ κ ἔ στιν ἐ κ το ῦ Πατρ ό ς· Ε ἰ γ ὰ ρ ἦ ν, ε ἶ χεν ἂ ν α ὐ τ ὰ ἀ ε ὶ ἐ ξ α ὐ το ῦ ὤ ν, κα ὶ χρε ί αν ο ὐ κ ε ἶ χε το ῦ λαβε ῖ ν α ὐ τ ά Ἀ λλ ὰ κα ὶ [2] ἐ κ το ύ του μ ᾶ λλον ἡ ἄ νοια α ὐ τ ῶ ν ἐ λεγχθ ή σεται. Ο ὐ γ ὰ ρ το ῦ ἄ ρχειν τ ῆ ς κτ ί σεως, ἢ το ῦ ἐ πιστατε ῖ ν τ ῶ ν ποιημ ά των, σημαντικ ό ν ἐ στι τ ὸ ῥ ητ ὸ ν, ἀ λλ ά τινα νο ῦ ν τ ῆ ς ο ἰ κονομ ί ας δηλ ῶ σαι θ έ λει. Ε ἰ γ ὰ ρ, ὅ τε ἔ λεγε, παρεδ ό θη α ὐ τ ῷ , δ ῆ λον [3] ὅ τι πρ ὸ το ῦ λ ά β ῃ , κεν ὴ ἦ ν ἡ κτ ί σις το ῦ Λ ό γου. Κα ὶ πο ῦ τ ὸ , Τ ὰ π ά ντα ἐ π ̓ α ὐ τ ῷ συν έ στηκεν ; Ε ἰ δ ὲ , ἅ μα τ ῷ γεν έ σθαι τ ὴ ν κτ ί σιν, παρεδ ό θη α ὐ τ ῷ π ᾶ σα [4]· χρε ί α ο ὐ κ ἦ ν παραδ ό σεως· π ά ντα γ ὰ ρ δι ̓ α ὐ το ῦ ἐ γ έ νετο, κα ὶ περιττ ὸ ν τ ὸ παραδ ί δοσθαι τ ῷ Κυρ ίῳ τα ῦ τα, ὧ ν α ὐ τ ό ς ἐ στι δημιουργ ό ς. Κ ύ ριος γ ὰ ρ ἦ ν τ ῶ ν γινομ έ νων ἐ ν τ ῷ ποιε ῖ ν α ὐ τ ά Ἀ λλ ὰ κα ὶ ε ἰ [5] μετ ὰ τ ὸ γεν έ σθαι παρεδ ό θη α ὐ τ ῷ , σκ ό πει τ ὸ ἄ τοπον. Ε ἰ γ ὰ ρ παρεδ ό θη, κα ὶ ἀ νεχ ώ ρησεν ὁ Πατ ὴ ρ λαβ ό ντος το ύ του· κα ὶ κινδυνε ύ ομεν ε ἰ ς τ ά ς τινων μυθολογ ί ας ἐ μπεσε ῖ ν, ὅ τι, το ύ τ ῳ παραδο ὺ ς, α ὐ τ ὸ ς ἀ π έ στη. Ἢ ε ἰ το ῦ Υ ἱ ο ῦ ἔ χοντος, ἔ χει κα ὶ ὁ Πατ ὴ ρ, ἔ δει μ ὴ ε ἰ πε ῖ ν, παρεδ ό θη , ἀ λλ ̓ ὅ τι προσελ ά βετο κοινων ὸ ν, ὡ ς Πα ῦ λος τ ὸ ν Σιλουαν ό ν. Ἀ λλ ὰ κα ὶ μ ᾶ λλον ἄ τοπον το ῦ το· ο ὐ γ ὰ ρ ἐ νδε ὴ ς ὁ Θε ὸ ς, ο ὐ δ ὲ δι ὰ χρε ί αν προσελ ά βετο τ ὸ ν Υ ἱὸ ν ε ἰ ς βο ή θειαν· ἀ λλ ὰ , Πατ ὴ ρ ὢ ν το ῦ Λ ό γου, π ά ντα δι ̓ α ὐ το ῦ ποιε ῖ , κα ὶ ο ὐ παραδ ί δωσιν α ὐ τ ῷ κτ ί σιν, ἀ λλ ὰ δι ̓ α ὐ το ῦ κα ὶ ἐ ν α ὐ τ ῷ τ ῆ ς κτ ί σεως προνοε ῖ , ὥ στε μηδ ὲ στρουθ ί ον ἄ νευ το ῦ Πατρ ὸ ς πεσε ῖ ν ε ἰ ς τ ὴ ν γ ῆ ν, μηδ ὲ τ ὸ ν χ ό ρτον ἀ μφι έ ννυσθαι ἄ νευ το ῦ Θεο ῦ , ἀ λλ ὰ κα ὶ ἐ ργαζομ έ νου το ῦ Πατρ ὸ ς, ἐ ργ ά ζεσθαι κα ὶ τ ὸ ν Υ ἱὸ ν ἕ ως ἄ ρτι. Ο ὐ κο ῦ ν τ ῶ ν ἀ σεβ ῶ ν τ ὸ φρ ό νημα μ ά ταιον. Ο ὐ γ ὰ ρ, ὡ ς νοο ῦ σιν, ἔ στιν, ἀ λλ ὰ τ ῆ ς κατ ὰ σ ά ρκα ο ἰ κονομ ί ας ἐ στ ὶ δηλωτικ ὸ ν τ ὸ ῥ ητ ό ν. 2. Ἐ πειδ ὴ γ ὰ ρ ἥ μαρτε κα ὶ π έ πτωκεν ὁ ἄ νθρωπος, κα ὶ πεσ ό ντος α ὐ το ῦ τ ὰ π ά ντα τετ ά ρακται, ὁ θ ά νατος ἴ σχυεν ἀ π ὸ Ἀ δ ὰ μ μ έ χρι Μωϋσ έ ως [6], ἡ γ ῆ κεκατ ή ραται, ὁ ᾅ δης ἠ νο ί γη, ὁ παρ ά δεισος ἐ κλε ί σθη, ὁ ο ὐ ραν ὸ ς ἐ θυμ ώ θη, κα ὶ τ έ λος ἐ φθ ά ρη ὁ ἄ νθρωπος κα ὶ ἀ πεκτην ώ θη, ὁ δ ὲ [7] δι ά βολος ἐ ν ή λλετο καθ ̓ ἡ μ ῶ ν. Τ ό τε δ ὴ ὁ Θε ὸ ς φιλ ά νθρωπος ὢ ν κα ὶ μ ὴ θ έ λων ἀ πολ έ σθαι τ ὸ ν κατ ̓ ε ἰ κ ό να ἄ νθρωπον, ἔ λεγε· Τ ί να ἀ ποστελ ῶ , κα ὶ τ ί ς πορε ύ σεται ; Π ά ντων τε σιωπ ώ ντων, ὁ Υ ἱὸ ς ἔ λεγεν· Ἰ δο ὺ ἐ γ ὼ , ἀ π ό στειλ ό ν με · κα ὶ δ ὴ τ ό τε λ έ γων, β ά διζε , παρ έ δωκεν α ὐ τ ῷ τ ὸ ν ἄ νθρωπον, ἵ να γ έ νηται α ὐ τ ὸ ς ὁ Λ ό γος σ ὰ ρξ, κα ὶ παραλαβ ὼ ν τ ὴ ν σ ά ρκα κατ ὰ π ά ντα διορθ ώ σηται. Παρεδ ό θη γ ὰ ρ α ὐ τ ῷ , ὡ ς ἰ ατρ ῷ , θεραπε ῦ σαι τ ὸ δ ῆ γμα το ῦ ὄ φεως· ὡ ς ζω ῇ , ἀ νεγε ῖ ραι τ ὸ νεκρ ό ν [8]· ὡ ς φωτ ὶ , καταυγ ά σαι τ ὸ σκ ό τος· κα ὶ λ ό γ ῳ ὄ ντι, ἀ νακαιν ί σαι τ ὸ λογικ ό ν. Ὡ ς γο ῦ ν παρεδ ό θη α ὐ τ ῷ τ ὰ π ά ντα, κα ὶ γ έ γονεν ἄ νθρωπος, ε ὐ θ ὺ ς διορθ ώ θη κα ὶ ἐ τελει ώ θη τ ὰ ὅ λα· ἡ γ ῆ ἀ ντ ὶ κατ ά ρας ε ὐ λ ό γηται, ὁ παρ ά δεισος ἠ νο ί γη τ ῷ λ ῃ στ ῇ [9], ὁ ᾅ δης ἔ πτηξε, κα ὶ τ ὰ μνημε ῖ α ἠ νο ί γη, ἐ γειρομ έ νων τ ῶ ν νεκρ ῶ ν, α ἱ π ύ λαι το ῦ ο ὐ ρανο ῦ ἐ π ή ρθησαν, ἵ ν ̓ ὁ ἐ ξ Ἐ δ ὼ μ παραγ έ νηται. Ἀ μ έ λει τ ὸ π ῶ ς παρεδ ό θη α ὐ τ ῷ π ά ντα, σημ ᾶ ναι θ έ λων α ὐ τ ὸ ς ὁ Σωτ ὴ ρ, ἐ π ή γαγεν ε ὐ θ ὺ ς [10], ὡ ς ὁ Ματθα ῖό ς φησιν· Δε ῦ τε πρ ὸ ς μ ὲ , π ά ντες ο ἱ κοπι ῶ ντες κα ὶ πεφορτισμ έ νοι, κ ἀ γ ὼ ἀ ναπα ύ σω ὑ μ ᾶ ς · παρεδ ό θητε γ ά ρ μοι, ἵ να κοπι ά σαντας [11] ἀ ναπα ύ σω, κα ὶ νεκρωθ έ ντας ζωοποι ή σω. Συν ᾴ δει δ ὲ το ύ τ ῳ κα ὶ τ ὸ παρ ὰ τ ῷ Ἰ ω ά νν ῃ κε ί μενον· Ὁ Πατ ὴ ρ ἀ γαπ ᾷ τ ὸ ν Υ ἱὸ ν, κα ὶ π ά ντα δ έ δωκεν ἐ ν τ ῇ χειρ ὶ α ὐ το ῦ . Δ έ δωκε γ ὰ ρ, ἵ ν ̓ , ὥ σπερ δι ̓ α ὐ το ῦ τ ὰ π ά ντα γ έ γονεν, ο ὕ τως ἐ ν α ὐ τ ῷ τ ὰ π ά ντα ἀ νακαινισθ ῆ ναι δυνηθ ῇ . Ο ὐ γ ὰ ρ, ἵ ν ̓ ἐ κ πτωχο ῦ πλο ύ σιος γ έ νηται, παρεδ ό θη α ὐ τ ῷ [12], ο ὐ δ ̓ ἵ να, ὡ ς μ ὴ ἔ χων ἐ ξουσ ί αν, λ ά β ῃ ἐ ξουσ ί αν, παρ έ λαβε τ ὰ π ά ντα, μ ὴ γ έ νοιτο! ἀ λλ ̓ ἵ να μ ᾶ λλον, ὡ ς Σωτ ὴ ρ, τ ὰ π ά ντα διορθ ώ σηται [13]. Ἔ πρεπε μ ὲ ν γ ὰ ρ τ ὴ ν μ ὲ ν ἀ ρχ ὴ ν τ ῆ ς δημιουργ ί ας δι ̓ α ὐ το ῦ γεν έ σθαι ε ἰ ς τ ὸ ε ἶ ναι α ὐ τ ὰ , τ ὴ ν δ ὲ δι ό ρθωσιν ἐ ν α ὐ τ ῷ , ἐ χουσ ῶ ν διαφορ ὰ ν τ ῶ ν λ έ ξεων. Ἐ ν ἀ ρχ ῇ μ ὲ ν γ ὰ ρ δι ̓ α ὐ το ῦ γ έ γονεν ε ἰ ς τ ὸ ε ἶ ναι· ὕ στερον δ ὲ , πεσ ό ντων π ά ντων, γ έ γονεν ὁ Λ ό γος σ ὰ ρξ, κα ὶ ἐ νεδ ύ σατο α ὐ τ ὴ ν, ἵ ν ̓ ἐ ν α ὐ τ ῷ τ ὰ ὅ λα κατορθωθ ῇ Π ά σχων γ ὰ ρ α ὐ τ ὸ ς ἡ μ ᾶ ς ἀ ν έ παυσε [14], κα ὶ πειν ῶ ν α ὐ τ ὸ ς ἡ μ ᾶ ς ἔ τρεφε, κα ὶ ε ἰ ς τ ὸ ν ᾅ δην καταβα ί νων ἡ μ ᾶ ς ἀ ν έ φερε. Τ ό τε γο ῦ ν γινομ έ νων π ά ντων πρ ό σταγμα ἦ ν τ ὸ γεν έ σθαι, ο ἶ ον τ ὸ , ἐ ξαγαγ έ τω , κα ὶ , γεν έ σθω · ἐ π ὶ δ ὲ τ ῇ διορθ ώ σει παραδοθ ῆ ναι π ά ντα ἔ πρεπεν, ἵ ν ̓ α ὐ τ ὸ ς γ έ νηται ἄ νθρωπος, κα ὶ ἐ ν α ὐ τ ῷ τ ὰ π ά ντα ἀ νακαινισθ ῇ Ἐ ν α ὐ τ ῷ γ ὰ ρ ὢ ν ὁ ἄ νθρωπος, ἐ ζωοποιε ῖ το· δι ὰ το ῦ το γ ὰ ρ συνεπλ ά κη ὁ Λ ό γος τ ῷ ἀ νθρ ώ π ῳ , ἵ να ἡ κατ ά ρα μηκ έ τι ἰ σχ ύ σ ῃ κατ ὰ το ῦ ἀ νθρ ώ που. Δι ὰ το ῦ το γ ὰ ρ κα ὶ ἐ ν ἑ βδομηκοστ ῷ πρ ώ τ ῳ ψαλμ ῷ το ὺ ς ἀ ξιο ῦ ντ ά ς φασι [15] τ ὸ ν Θε ὸ ν περ ὶ το ῦ ἀ νθρωπε ί ου γ έ νους, Ὁ Θε ὸ ς, τ ὸ κρ ῖ μ ά σου τ ῷ βασιλε ῖ δ ὸ ς , ἵ να κα ὶ τ ὸ καθ ̓ ἡ μ ῶ ν κρ ῖ μα το ῦ θαν ά του, ὅ περ ἦ ν καθ ̓ ἡ μ ῶ ν, παραδοθ ῇ τ ῷ Υ ἱῷ , κα ὶ λοιπ ὸ ν α ὐ τ ὸ ς ἐ ν α ὐ τ ῷ α ὐ τ ὸ ἐ ξαφαν ί σ ῃ , ἀ ποθαν ὼ ν ὑ π ὲ ρ ἡ μ ῶ ν. Το ῦ το γ ὰ ρ σημα ί νων κα ὶ α ὐ τ ὸ ς ἔ λεγεν ἐ ν τ ῷ ὀ γδοηκοστ ῷ ἑ βδ ό μ ῳ ψαλμ ῷ · Ἐ π ̓ ἐ μ ὲ ἐ πεστηρ ί χθη ὁ θυμ ό ς σου . Τ ὸ ν γ ὰ ρ καθ ̓ ἡ μ ῶ ν θυμ ὸ ν α ὐ τ ὸ ς ἐ β ά σταζεν, ὡ ς [16] κα ὶ ἐ ν τ ῷ ἑ κατοστ ῷ τριακοστ ῷ ἑ βδ ό μ ῳ φησ ί · Κ ύ ριος ἀ νταποδ ώ σει ὑ π ὲ ρ ἐ μο ῦ 3. Ο ὕ τω μ ὲ ν ο ὖ ν π ά ντα παραδεδ ό σθαι τ ῷ Σωτ ῆ ρι νοε ῖ ν ἔ ξεστι, κα ὶ ε ἰ δε ῖ νο ή σαντα π ά λιν ε ἰ πε ῖ ν [17], παραδ έ δοται α ὐ τ ῷ ἅ περ ο ὐ κ ε ἶ χεν. Ο ὐ γ ὰ ρ ἦ ν ἄ νθρωπος πρ ὸ το ύ του, ἀ λλ ὰ γ έ γονε δι ὰ τ ὸ σ ῶ σαι το ῦ τον. Κα ὶ ο ὐ κ ἦ ν ἐ ν ἀ ρχ ῇ σ ὰ ρξ ὁ Λ ό γος, ἀ λλ ̓ ὕ στερον γ έ γονε σ ὰ ρξ, ἐ ν ᾗ κα ὶ τ ὴ ν πρ ὸ ς ὑ μ ᾶ ς ἔ χθραν δι ή λλαξε κατ ὰ τ ὸ ν Ἀ π ό στολον, κα ὶ τ ὸ ν ν ό μον τ ῶ ν ἐ ντολ ῶ ν ἐ ν δ ό γμασι κατ ή ργησεν, ἵ να το ὺ ς δ ύ ο κτ ί σ ῃ ε ἰ ς ἕ να καιν ὸ ν ἄ νθρωπον, ποι ῶ ν ε ἰ ρ ή νην, κα ὶ ἀ ποκαταλλ ά ξ ῃ το ὺ ς ἀ μφοτ έ ρους ἐ ν ἑ ν ὶ σ ώ ματι πρ ὸ ς τ ὸ ν Πατ έ ρα. Ἃ μ έ ντοι ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, τα ῦ τα [18] κα ὶ το ῦ Υ ἱ ο ῦ ἐ στιν, ὡ ς ἐ ν τ ῷ Ἰ ω ά νν ῃ φησ ί · Π ά ντα, ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, ἐ μ ά ἐ στι , π ά νυ γε καλ ῶ ς ἐ χ ό ντων τ ῶ ν ῥ ημ ά των. Ὅ τε μ ὲ ν γ ὰ ρ ὅ περ ο ὐ κ ἦ ν ἐ γ ί νετο, παραδ ί δοται α ὐ τ ῷ τ ὰ π ά ντα· ὅ τε δ ὲ τ ὴ ν πρ ὸ ς τ ὸ ν Πατ έ ρα ἑ ν ό τητα σημ ᾶ ναι βο ύ λεται, ο ὐ κρ ύ πτει, ἀ λλ ὰ διδ ά σκει λ έ γων· Π ά ντα, ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, ἐ μ ά ἐ στι . Κα ὶ τ ὴ ν ἀ κρ ί βειαν χρ ὴ θαυμ ά ζειν το ῦ λ ό γου. Ο ὐ γ ὰ ρ ε ἴ ρηκε, Π ά ντα ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ , δ έ δωκ έ [19] μοι, ἵ να μ ὴ , ὥ ς ποτε μ ὴ ἔ χων, δειχθ ῇ · ἀ λλ ̓ ὅ τι ἐ μ ά ἐ στιν. Ὄ ντων γ ὰ ρ ἐ ν τ ῇ το ῦ Πατρ ὸ ς ἐ ξουσ ίᾳ το ύ των, ἔ στιν ὁ μο ί ως ἐ ν τ ῇ το ῦ Υ ἱ ο ῦ . Τ ί δ ὲ ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, ἐ ξεταστ έ ον π ά λιν. Ε ἰ μ ὲ ν γ ὰ ρ τ ὴ ν κτ ί σιν σημα ί νει, ο ὐ δ ὲ ν ἄ ρα ε ἶ χε πρ ὸ τ ῆ ς κτ ί σεως, κα ὶ φα ί νεται προσλαμβ ά νων ἀ π ὸ τ ῆ ς κτ ί σεως. Ἀ λλ ὰ μ ὴ γ έ νοιτο το ῦ το νοε ῖ ν! Ὡ ς γ ά ρ ἐ στιν α ὐ τ ὸ ς πρ ὸ τ ῆ ς κτ ί σεως, ο ὕ τω κα ὶ πρ ὸ τ ῆ ς κτ ί σεως ἔ χει ἅ περ ἔ χει, ἅ τινα κα ὶ το ῦ Υ ἱ ο ῦ ε ἶ ναι πιστε ύ ομεν. Ε ἰ γ ὰ ρ ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ ὁ Υ ἱὸ ς, ἄ ρα ἂ ν τ ὰ π ά ντα, ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, το ῦ Υ ἱ ο ῦ ἐ στιν. Ἀ νατρ έ πον δ ὲ τ ὸ ῥ ητ ό ν ἐ στι το ῦ το τ ὴ ν τ ῶ ν κακοδ ό ξων πονηρ ί αν λεγ ό ντων· «Ε ἰ π ά ντα παραδ έ δοται τ ῷ Υ ἱῷ , ἄ ρα π έ παυται ὁ Πατ ὴ ρ τ ῆ ς τ ῶ ν παραδοθ έ ντων ἐ ξουσ ί ας, ἐ πειδ ὴ κατ έ στησεν ἀ νθ ̓ ἑ αυτο ῦ τ ὸ ν Υ ἱό ν· Κα ὶ γ ὰ ρ ὁ Πατ ὴ ρ ο ὐ δ έ να κρ ί νει, π ᾶ σαν δ ὲ τ ὴ ν κρ ί σιν δ έ δωκε τ ῷ Υ ἱῷ .» Ἀ λλ ̓ ἐ μφραττ έ σθω τ ὰ στ ό ματα τ ῶ ν λαλο ύ ντων τ ὰ ἄ δικα· ο ὐ γ ὰ ρ, ἐ πειδ ὴ π ᾶ σαν τ ὴ ν κρ ί σιν δ έ δωκε τ ῷ Υ ἱῷ , α ὐ τ ὸ ς τ ῆ ς δεσποτε ί ας ἐ ψ ί λωται· ο ὐ δ ̓ ὅ τι π ά ντα παραδεδ ό σθαι τ ῷ Υ ἱῷ παρ ὰ το ῦ Πατρ ὸ ς ε ἴ ρηται, α ὐ τ ὸ ς ο ὐ κ ἔ στιν ἐ π ὶ π ά ντων· χωριζ ό ντων δ ὲ σαφ ῶ ς τ ὸ ν Μονογεν ῆ το ῦ Θεο ῦ τ ὸ ν ἀ χ ώ ριστον [20] τ ῇ φ ύ σει, ε ἰ κα ὶ το ῖ ς λ ό γοις ο ὗ τοι μεμην ό τες χωρ ί ζουσιν, ο ὐ νοο ῦ ντες ο ἱ δυσσεβε ῖ ς, ὡ ς ο ὐ κ ἂ ν χωρισθε ί η ποτ ὲ τ ὸ φ ῶ ς το ῦ ἡ λ ί ου, ἀ λλ ̓ ἔ στιν ἐ ν α ὐ τ ῷ φυσικ ῶ ς. Ἀ π ὸ γ ὰ ρ τ ῶ ν ἐ ν χερσ ὶ κα ὶ [21] συν ή θων ε ἰ κ ό νι πτωχ ῇ χρησαμ έ νους, τ ὸ νοο ύ μενον παραστ ῆ σαι τ ῷ λ ό γ ῳ δε ῖ , ἐ πειδ ὴ τολμηρ ὸ ν ἐ μβατε ύ ειν τ ὴ ν ἀ περιν ό ητον φ ύ σιν. 4. Ὡ ς ο ὐ κ ἂ ν το ί νυν ποτ ὲ τ ὸ ἐ ξ ἡ λ ί ου φ ῶ ς τ ὴ ν ο ἰ κουμ έ νην καταλ ά μπον χωρ ὶ ς α ὐ το ῦ περιλ ά μπειν δυνατ ὸ ν νοηθ ῆ ναι παρ ὰ το ῖ ς ἐῤῥ ωμ έ νοις τ ὸ ν νο ῦ ν, ἐ πειδ ὴ ἥ νωται τ ῇ φ ύ σει το ῦ ἡ λ ί ου τ ὸ ἐ ξ α ὐ το ῦ φ ῶ ς, κα ὶ ὡ ς ε ἰ λ έ γοι τ ὸ φ ῶ ς· Π ά ντα καταλ ά μπειν παρε ί ληφα παρ ὰ το ῦ ἡ λ ί ου, κα ὶ π ά ντα α ὔ ξειν κα ὶ ἐ νισχ ύ ειν δι ὰ τ ῆ ς ἐ ν ἐ μο ὶ θερμ ό τητος· ο ὐ χωρ ί ζειν τις μεμην ὼ ς νο ή σει τ ὴ ν το ῦ ἡ λ ί ου ὀ νομασ ί αν τ ῆ ς ἐ ξ α ὐ το ῦ φ ύ σεως, ἥ ἐ στι τ ὸ φ ῶ ς· ο ὕ τω νοε ῖ ν ε ὐ σεβ ὲ ς κα ὶ τ ὴ ν θε ί αν ο ὐ σ ί αν το ῦ Λ ό γου ἡ νωμ έ νην φ ύ σει τ ῷ ἑ αυτο ῦ Πατρ ί . Κα ὶ γ ὰ ρ τ ὸ ἐ ν χερσ ὶ ῥ ητ ὸ ν τ ὴ ν σαφ ή νειαν παρ έ ξει το ῦ ζητουμ έ νου σαφεστ ά την, ε ἰ π ό ντος το ῦ Σωτ ῆ ρος· Π ά ντα, ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, ἐ μ ά ἐ στιν , ὃ δηλο ῖ α ὐ τ ὸ ν ἀ ε ὶ ε ἶ ναι σ ὺ ν τ ῷ Πατρ ί · τ ὸ γ ὰ ρ, ὅ σα ἔ χει , τ ὴ ν δεσποτε ί αν κρατε ῖ ν δε ί κνυσι τ ὸ ν Πατ έ ρα· τ ὸ δ ὲ , ἐ μ ά ἐ στι , τ ὴ ν ἀ χ ώ ριστον ἕ νωσιν. Ἀ ν ά γκη το ί νυν νοε ῖ ν ἡ μ ᾶ ς ὅ τι ἔ στιν ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ τ ὸ ἀΐ διον, τ ὸ α ἰώ νιον, τ ὸ ἀ θ ά νατον· ἔ στι δ ὲ ἐ ν α ὐ τ ῷ ο ὐ χ ὡ ς ἀ λλ ό τρια α ὐ το ῦ , ἀ λλ ̓ ὡ ς ἐ ν πηγ ῇ ἐ στιν ἐ ν α ὐ τ ῷ ἀ ναπαυ ό μενα κα ὶ ἐ ν τ ῷ Υ ἱῷ Ὅ ταν το ί νυν περ ὶ Υ ἱ ο ῦ νοε ῖ ν ἐ θ έ λ ῃ ς [22] μαθ ὼ ν τ ί να ἐ στ ὶ τ ὰ ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ , τα ῦ τα κα ὶ ἐ ν τ ῷ Υ ἱῷ ε ἶ ναι π ί στευε. Ε ἰ μ ὲ ν ο ὖ ν κτ ί σμα ἐ στ ὶ ν ὁ Πατ ὴ ρ ἢ πο ί ημα, ἔ στι τα ῦ τα κα ὶ ἐ ν τ ῷ Υ ἱῷ · κα ὶ ε ἰ θεμιτ ὸ ν ε ἰ πε ῖ ν ἐ π ὶ το ῦ Πατρ ὸ ς, ἦ ν ποτε, ὅ τε ο ὐ κ ἦ ν, ἡ ἐ ξ ο ὐ κ ὄ ντων· λεγ έ σθω το ῦ το κα ὶ ἐ π ὶ το ῦ Υ ἱ ο ῦ . Ε ἰ δ ὲ ἀ σεβ έ ς ἐ στι τα ῦ τα λ έ γειν ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ ε ἶ ναι, ἀ σεβ ὲ ς ἔ στω κα ὶ ἐ ν τ ῷ Υ ἱῷ τα ῦ τα νοε ῖ ν. Τ ὰ γ ὰ ρ το ῦ Πατρ ὸ ς, τα ῦ τα το ῦ Υ ἱ ο ῦ ἐ στιν. Ὁ γ ὰ ρ τιμ ῶ ν τ ὸ ν Υ ἱὸ ν τιμ ᾷ τ ὸ ν Πατ έ ρα τ ὸ ν π έ μψαντα α ὐ τ ὸ ν, κα ὶ ὁ δεχ ό μενος τ ὸ ν Υ ἱὸ ν, δ έ χεται σ ὺ ν α ὐ τ ῷ τ ὸ ν Πατ έ ρα· ὁ γ ὰ ρ ἑ ωρακ ὼ ς τ ὸ ν Υ ἱὸ ν ἑώ ρακε τ ὸ ν Πατ έ ρα. Ὡ ς ο ὖ ν ο ὐ κ ἔ στι κτ ί σμα ὁ Πατ ὴ ρ, ο ὕ τως ο ὐ δ ὲ ὁ Υ ἱό ς [23]· κα ὶ ὡ ς ο ὐ κ ἔ στιν ε ἰ πε ῖ ν ἐ π ̓ α ὐ το ῦ , ἦ ν ποτε, ὅ τε ο ὐ κ ἦ ν, ἢ ἐ ξ ο ὐ κ ὄ ντων· ο ὕ τως ο ὐ χ ἁ ρμ ό ζει, ο ὐ δ ̓ ἐ π ὶ το ῦ Υ ἱ ο ῦ λ έ γειν τ ὸ α ὐ τ ό Ἀ λλ ὰ μ ᾶ λλον ὡ ς ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ τ ὸ ἀΐ διον, τ ὸ ἀ θ ά νατον, τ ὸ ἀ ε ὶ , τ ὸ μ ὴ κτ ί σμα· ο ὕ τω κα ὶ περ ὶ Υ ἱ ο ῦ φρονε ῖ ν ἀ κ ό λουθον. Κατ ὰ γ ὰ ρ τ ὸ γεγραμμ έ νον, Καθ ὼ ς ὁ Πατ ὴ ρ ζω ὴ ν ἔ χει ἐ ν ἑ αυτ ῷ , ο ὕ τως ἔ δωκε κα ὶ τ ῷ Υ ἱῷ ζω ὴ ν ἔ χειν ἐ ν ἑ αυτ ῷ Δ έ δωκε δ ὲ ε ἴ ρηκεν, ἵ να τ ὸ ν διδ ό ντα Πατ έ ρα δε ί ξ ῃ Ὡ ς δ ὲ ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ , ο ὕ τω κα ὶ ἐ ν τ ῷ Υ ἱῷ ἐ στιν ἡ ζω ὴ , ἵ να τ ὸ ἀ δια ί ρετον κα ὶ ἀΐ διον διδ ά ξ ῃ . Δι ὰ το ῦ το γ ὰ ρ κα ὶ ἀ κριβ ῶ ς ε ἴ ρηκεν, Ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, ἵ να, κα ὶ ὧ δε λ έ γων τ ὸ ν Πατ έ ρα, μ ὴ κα ὶ α ὐ τ ὸ ς Πατ ὴ ρ νομισθ ῇ . Ο ὐ γ ὰ ρ ε ἴ ρηκεν, Ἐ γ ώ ε ἰ μι ὁ Πατ ὴ ρ, ἀ λλ ̓ , Ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ή ρ 5. Πατ ὴ ρ μ ὲ ν γ ὰ ρ, ὦ Ἀ ρειανο ὶ , παρ ὰ το ῦ Πατρ ὸ ς χρηματ ί ζοι ὁ μονογεν ὴ ς Υ ἱὸ ς α ὐ το ῦ , ο ὐ μ ὴ ν ὡ ς ὑ με ῖ ς πλαν ώ μενοι ἴ σως ἂ ν ὑ πολ ά βοιτε, ἀ λλ ̓ Υ ἱὸ ς μ ὲ ν το ῦ γενν ή σαντος Πατρ ὸ ς, πατ ὴ ρ δ ὲ το ῦ μ έ λλοντος α ἰῶ νος. Δε ῖ γ ὰ ρ ὑ μ ῶ ν π ά σας τ ὰ ς ὑ πονο ί ας περιελε ῖ ν. Φησ ὶ γο ῦ ν δι ὰ το ῦ προφ ή του· Ἐ γενν ή θη ἡ μ ῖ ν Υ ἱὸ ς, κα ὶ ἐ δ ό θη ἡ μ ῖ ν, ο ὗ ἡ ἀ ρχ ὴ ἐ π ὶ το ῦ ὤ μου α ὐ το ῦ , κα ὶ καλε ῖ ται τ ὸ ὄ νομα α ὐ το ῦ Μεγ ά λης βουλ ῆ ς ἄ γγελος, Θε ὸ ς ἰ σχυρ ὸ ς, ἐ ξουσιαστ ὴ ς, πατ ὴ ρ το ῦ μ έ λλοντος α ἰῶ νος . Ο ὐ κο ῦ ν κα ὶ πατ ὴ ρ το ῦ μ έ λλοντος α ἰῶ νος ὁ Μονογεν ὴ ς, κα ὶ Θε ὸ ς ἰ σχυρ ὸ ς, κα ὶ ἐ ξουσιαστ ὴ ς ὁ Υ ἱὸ ς ὑ π ά ρχει το ῦ Θεο ῦ · κα ὶ σαφ ῶ ς δ έ δεικται, ὅ τι π ά ντα, ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, α ὐ το ῦ ἐ στι, κα ὶ καθ ὼ ς ζω ὴ ν δ ί δωσιν ὁ Πατ ὴ ρ, κα ὶ τ ῷ Υ ἱῷ ὁ μο ί ως π ά ρεστιν ο ὓ ς θ έ λει ζωοποιε ῖ ν [24]. Ἀ κο ύ σονται γ ὰ ρ , φησ ὶ , τ ῆ ς φων ῆ ς το ῦ Υ ἱ ο ῦ ο ἱ νεκρο ὶ , κα ὶ ζ ή σονται . Κα ὶ ἓ ν θ έ λημα Πατρ ὸ ς κα ὶ Υ ἱ ο ῦ κα ὶ βο ύ λημα, ἐ πε ὶ κα ὶ ἡ φ ύ σις μ ί α κα ὶ ἀ δια ί ρετος. Κα ὶ περισσ ῶ ς ο ἱ Ἀ ρειανο ὶ κ ό πτουσιν ἑ αυτο ὺ ς, μ ὴ νοο ῦ ντες τ ὸ ε ἰ ρημ έ νον πρ ὸ ς [25] το ῦ Σωτ ῆ ρος ἡ μ ῶ ν, τ ὸ , Π ά ντα, ὅ σα ἔ χει ὁ Πατ ὴ ρ, ἐ μ ά ἐ στιν Ἐ κ γ ὰ ρ το ύ του, κα ὶ ἡ Σαβελλ ί ου ἀ νατρ έ πεται παραφροσ ύ νη, κα ὶ τ ῶ ν ν ῦ ν Ἰ ουδα ί ων ἐ λ έ γξει τ ὴ ν ἄ νοιαν. Δι ὰ γ ὰ ρ το ῦ το ζω ὴ ν ἔ χων ἐ ν ἑ αυτ ῷ ὁ Μονογεν ὴ ς, ὡ ς ὁ Πατ ὴ ρ ἔ χει, κα ὶ μ ό νος ο ἶ δε τ ί ς ἐ στιν ὁ Πατ ὴ ρ, ἐ ν τ ῷ Πατρ ὶ ὢ ν, κα ὶ ἔ χων ἐ ν ἑ αυτ ῷ τ ὸ ν Πατ έ ρα. Ε ἰ κ ὼ ν γ ά ρ ἐ στι, κα ὶ ἀ κολο ύ θως, ὡ ς ἐ ν ε ἰ κ ό νι, π ά ντα τ ὰ το ῦ Πατρ ὸ ς ἐ ν α ὐ τ ῷ [26] ἐ στι. Σφραγ ὶ ς γ ά ρ ἐ στιν ἰ σ ό τυπος ἐ ν α ὐ τ ῷ δεικν ὺ ς τ ὸ ν Πατ έ ρα, Λ ό γος ζ ῶ ν, ἀ ληθιν ὸ ς, δ ύ ναμις, σοφ ί α, ἁ γιασμ ὸ ς, κα ὶ ἀ πολ ύ τρωσις ἡ μ ῶ ν. Ἐ ν α ὐ τ ῷ γ ὰ ρ κα ὶ ζ ῶ μεν, κα ὶ κινο ύ μεθα, κα ί ἐ σμεν · κα ὶ , Ο ὐ δε ὶ ς γιν ώ σκει τ ί ς ἐ στιν ὁ Πατ ὴ ρ ε ἰ μ ὴ ὁ Υ ἱὸ ς, κα ὶ τ ί ς ἐ στιν ὁ Υ ἱὸ ς ε ἰ μ ὴ ὁ Πατ ή ρ 6. Κα ὶ π ῶ ς τολμ ῶ σιν ο ἱ δυσσεβε ῖ ς φλυαρε ῖ ν, ἃ μ ὴ θ έ μις, ἄ νθρωποι ὄ ντες, κα ὶ τ ὰ ἐ π ὶ γ ῆ ς ο ὐ χ ε ὑ ρ ί σκοντες διηγ ή σασθαι; Τ ί δ ὲ λ έ γω τ ὰ ἐ π ὶ γ ῆ ς; τ ὰ ἑ αυτ ῶ ν ἡ μ ῖ ν ε ἰ π ά τωσαν, ε ἰ ἄ ρα ε ὑ ρε ῖ ν δυν ή σονται τ ὴ ν ἑ αυτ ῶ ν ἐ ξιχνι ά σαι φ ύ σιν. Τολμηρο ὶ ὄ ντως κα ὶ α ὐ θ ά δεις, δ ό ξας ο ὐ τρ έ μοντες, ἔ νθα ἐ πιθυμο ῦ σιν ἄ γγελοι παρακ ῦ ψαι, κα ὶ τοσο ύ τ ῳ κα ὶ τ ὴ ν φ ύ σιν κα ὶ τ ὴ ν τ ά ξιν ἀ ν ώ τεροι. Τ ί γ ὰ ρ ἐ γγ ύ τερον τ ῶ ν χερουβ ὶ μ ἢ τ ῶ ν σεραφ ί μ; κα ὶ ὅ μως ο ὐ δ ὲ ὁ ρ ῶ ντα, ἢ ποσ ὶ ν ἑ στ ῶ τα, ἀ λλ ̓ ο ὐ δ ὲ γυμνο ῖ ς, κεκαλυμμ έ νοις δ ὲ ὥ σπερ κα ὶ το ῖ ς προσ ώ ποις τ ὴ ν δοξολογ ί αν προσφ έ ρουσιν, ἀ πα ύ στοις το ῖ ς χε ί λεσιν ο ὐ δ ὲ ν ἕ τερον ἢ τ ὴ ν θε ί αν κα ὶ ἄ φραστον φ ύ σιν τ ῇ τρισαγι ό τητι δοξ ά ζοντα. Κα ὶ ο ὐ δαμο ῦ τις τ ῶ ν θεσπεσ ί ων προφητ ῶ ν, τ ῶ ν μ ά λιστα καταξιωθ έ ντων τ ῆ ς τοια ύ της θ έ ας, ἀ π ή γγειλεν ἡ μ ῖ ν, ὅ τι ἐ ν μ ὲ ν τ ῷ ἅ παξ ε ἰ πε ῖ ν τ ὸ , ἅ γιος , μεγ ά λ ῃ τ ῇ φων ῇ , ἐ ν δ ὲ τ ῷ δευτερ ῶ σαι, ἧ σσον, ἐ ν δ ὲ τ ῷ τρισσε ῦ σαι, ὑ ποβεβηκ ό τως· κα ὶ μετ ὰ το ῦ το τ ὸ ν πρ ῶ τον ἁ γιασμ ὸ ν κυριολογο ῦ ντα, τ ὸ ν δ ὲ δε ύ τερον ὑ ποτ ά σσοντα, κα ὶ τ ὸ ν τρ ί τον κατ ώ τερον τιθ έ ντα. Ἀ λλ ̓ ἄ παγε τ ῆ ς ἀ νο ί ας τ ῶ ν θεοστυγ ῶ ν κα ὶ ἀ φρ ό νων [27]! Ἡ γ ὰ ρ παν ύ μνητος κα ὶ σεβ ά σμιος κα ὶ προσκυνητ ὴ Τρι ὰ ς μ ί α κα ὶ ἀ δια ί ρετος κα ὶ ἀ σχημ ά τιστος. Συν ά πτεται δ ὲ ἀ συγχ ύ τως, ὥ σπερ κα ὶ ἀ τμ ή τως ἡ μον ὰ ς χωρ ί ζεται. Τ ὸ γ ὰ ρ τρ ί τον τ ὰ τ ί μια ζ ῶ α τα ῦ τα προσφ έ ρειν τ ὴ ν δοξολογ ί αν Ἅ γιος, ἅ γιος, ἅ γιος λ έ γοντα, τ ὰ ς τρε ῖ ς [28] ὑ ποστ ά σεις τελε ί ας δεικν ύ ντα ἐ στ ὶ ν, ὡ ς κα ὶ ἐ ν τ ῷ λ έ γειν τ ὸ [29], Κ ύ ριος , τ ὴ ν μ ί αν ο ὐ σ ί αν δηλο ῦ σιν. Ο ἱ το ί νυν ἐ λασσο ῦ ντες τ ὸ ν μονογεν ῆ το ῦ Θεο ῦ Υ ἱὸ ν ε ἰ ς Θε ὸ ν βλασφημο ῦ σι, τ ὴ ν τελει ό τητα κακοδοξο ῦ ντες, κα ὶ ἀ τελ ῆ διαβ ά λλοντες· κα ὶ κολ ά σεως μεγ ί στης ἑ αυτο ὺ ς ὑ πευθ ύ νους καθιστ ῶ σιν. Ὁ γ ὰ ρ ε ἰ ς ὁ ποτ έ ραν τ ῶ ν ὑ ποστ ά σεων βλασφημι ῶ ν ο ὐ χ ἕ ξει ἄ φεσιν ο ὔ τε ἐ ν τ ῷ α ἰῶ νι το ύ τ ῳ , ο ὔ τε ἐ ν τ ῷ μ έ λλοντι. Δυνατ ὸ ς δ έ ἐ στιν ὁ Θε ὸ ς ἀ νο ῖ ξαι το ὺ ς ὀ φθαλμο ὺ ς τ ῆ ς καρδ ί ας α ὐ τ ῶ ν πρ ὸ ς καταν ό ησιν το ῦ ἡ λ ί ου τ ῆ ς δικαιοσ ύ νης· ἵ ν ̓ , ἐ πιγν ό ντες ὃ ν π ά λαι ἠ θ έ τουν, συντ ό ν ῳ τ ῷ τ ῆ ς ε ὐ σεβε ί ας λογισμ ῷ σ ὺ ν ἡ μ ῖ ν α ὐ τ ὸ ν δοξ ά σωσιν, ὅ τι α ὐ το ῦ ἐ στιν ἡ βασιλε ί α, το ῦ [30] Πατρ ὸ ς, κα ὶ Υ ἱ ο ῦ , κα ὶ το ῦ ἁ γ ί ου Πνε ύ ματος ν ῦ ν κα ὶ ε ἰ ς το ὺ ς α ἰῶ νας. Ἀ μ ή ν. IN ILLUD: Omnia mihi tradita sunt a Patre, et nemo novit quis sit Filius, nisi Pater, et quis sit Pater, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare (1) 1. Id quoque non intelligentes Arii hæresis secatores Eusebius ejusque gregales, impie in Dominum agunt. Si quidem illi hac voce omnia rerum creatarum dominatum comprehendentes, ad hunc modum argumentantur: Si omnia ei tradita sunt, fuit ergo aliquando tempus, cum illa non habuerit. Quod si aliquando non habuit, non est ex Patre. Nam si ex Patre esset, illa profecto semper habuisset, quippe qui esset ex Patre, nec proinde ea accipere illi fuisset necesse. Verum inde etiam facilius eorum insipientiam convincere licebit. Nec enim rerum creatarum sive factarum dominatum et principatum denotat vox illa, sed quemdam dispensationis sensum includit. Si enim cum verba illa protulit, omnia tunc ei sunt tradita, manifestum est Verbi inutilem fuisse creationem, antequam ea acciperet. Quod si ita est, qui verum potest esse, quod de illo dicitur: Omnia in ipso constant (2)? si vero tunc cum fiebant res creatæ, omnes illi traditas fuisse dicatur, id sane non necesse fuit, siquidem omnia per ipsum facta sunt; ac proinde supervacaneum fuit illa Domino tradi, quorum ipse erat opifex. Nam vere rerum, quæ fiebant, Dominus erat cum eas ipse faceret. Quod si illas postquam factæ sunt traditas ei esse contendant, vide quam id sit absurdum. Si enim illi traditæ sunt, eoque accipiente recessit Pater, periculum sane est ne in quorumdam fabulas incidamus, ut scilicet putemus Patrem, postquam omnia Verbo tradidit, ab iisdem ipsum discessisse. Vel si habente Filio, habet quoque Pater, non dicendum erat, Tradita sunt : sed quod Filium socium assumpsit, uti Paulus Silvanum. Verum hoc etiam magis absurdum est, nec enim ulla re indiget Deus, nec inopiæ causa Filium socium sibi et adjutorem adjunxit: sed quia Pater Verbi est, omnia per ipsum facit; neque illi res creatas tradit, sed per ipsum et in ipso rebus creatis providet, ita ut nec passerculus sine Patre cadat super terram (3), nec fenum sine Deo vestiatur (4), et Patre operante Filius quoque usque modo operetur (5). Vana itaque et futilis est impiorum interpretatio. Nec enim verba de quibus agitur, perinde ut ipsi explicant, debent intelligi, sed humanam Verbi dispensationem significant. 2. Postea enim quam peccavit et cecidit homo, eoque cadente omnia sunt perturbata, mors ab Adam usque ad Moysem invaluit (6), maledicta est terra, inferi aperti sunt, clausus est paradisus, cœli infensi nobis sunt facti, ac denique corruptus est homo et jumentis similis effectus est (7), quæ quidem diabolo causa fuit, cur nobis deinceps insultaret. Tunc ergo benignus Deus hominem ad sui imaginem creatum perire nolens dixit: Quem mittam, et quis ibit? Cunctis autem tacentibus dixit Filius: Ecce ego, mitte me (8). Tum Pater, vade dicens, hominem Filio tradidit, ut scilicet ipse caro fieret, et assumptam carnem totam penitus renovaret. Illi, inquam, homo traditus est tanquam medico, ut morsum quem ipsi serpens inflixerat, curaret: tanquam vitæ, ut mortuum excitaret: tanquam luci, ut ejus tenebras illuminaret: tanquam rationi, ut ejusdem rationem restitueret. Ut igitur cuncta ei sunt tradita et factus est homo, omnia statim emendata et perfecta sunt. Terra pro maledictione benedictionem accepit, latroni reseratus est paradisus, inferi tremuerunt, et his qui mortui erant excitatis, aperta sunt monumenta; denique portæ cœli elevatæ sunt (9), ut ille qui est ex Edom adveniret (10). Certe ipse Salvator explicans quonam modo omnia sibi tradita fuerint, mox, ut apud Matthæum legitur, subjecit: Venite ad me omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos (11): mihi enim traditi estis, ut labore defessos reficiam et mortuos revocem ad vitam. Cui et illud concinit quod habet Joannes: Pater diligit Filium, et omnia dedit in manu ejus (12). Dedit enim ut quemadmodum omnia per ipsum facta sunt, sic in ipso omnia possent instaurari. Siquidem non idcirco omnia ei tradita sunt, ut ex paupere dives fieret, neque omnia accepit, ut potestam quam non habebat acciperet, absit! sed potius ut omnia, tanquam Salvator, instauraret. Nempe decebat creationis quidem exordium per ipsum fieri (13), ut res exsisterent: earum autem instaurationem, in ipso (14); quæ sane verba inter se differunt. Nam initio quidem omnia per ipsum facta sunt ut essent: postea vero, ubi omnia defecerunt, Verbum caro factum est, quam scilicet induit, ut in ipso omnia reficerentur. Siquidem ipse patiendo nos recreavit, esuriendo nutrivit, et ad inferos descendendo sursum extulit. Tunc ergo cum omnia fieret, jubentis fiebant imperio, ut hæc verba indicant, producant, fiat (15). At in rerum instauratione omnia ei tradi decuit, ut ipse homo fieret, et omnia in eo renovarentur; homo enim quatenus in illo erat, vivificabatur. Nam Verbum ideo se homini conjunxit, ut nihil amplius contra hominem valeret maledictio. Hinc qui psalmo septuagesimo primo, Deo pro humano genere supplicant, hæc aiunt: Deus, judicium tuum regi da (16), ut et judicium mortis contra nos prolatum Filio detur et ipse pro nobis moriens, illud in seipso deleat. Hoc enim ipse significans, in octogesimo septimo psalmo ait: Super me confirmatus est furor tuus (17). Siquidem ipse furorem portavit, quo Deus in nos inflammatus erat, ut et in psalmo centesimo tricesimo septimo dicit: Dominus retribuet pro me (18). 3. Itaque eo sensu omnia Salvatori tradita esse licet intelligere, quæ si rursus explicare opus sit, vere ea quæ non habebat, ipsi sunt tradita. Nec enim antea homo erat, sed homo ipse factus est, ut hominem salvum faceret. Nec in principio Verbum in carne erat, sed postea caro factum est, in qua Dei in nos inimicitias, juxta Apostolum, reconciliavit, et legem mandatorum decretis evacuavit, ut duos conderet in unum novum hominem, faciens pacem, et ambos Patri in uno corpore reconciliaret (19). Quæ igitur Pater habet, hæc quoque ad Filium pertinent, ut ipse apud Joannem testatur: Omnia quæcunque habet Pater, mea sunt (20): quæ quidem apposite admodum sunt dicta. Namque cum factus est quod antea non erat, tunc illi quidem omnia sunt tradita: cum autem suam cum Patre unitatem indicat, non obscure sed aperte ait: Omnia quæcunque habet Pater, mea sunt . Quæ quam accurate sint dicta paulum perpendere nec non admirari operæ pretium fuerit. Non enim dixit: Omnia quæcunque habet Pater , mihi dedit, ne videretur ea aliquando non habuisse: sed mea sunt . Nam ut illa sunt in potestate Patris, ita et in Filii. Quid autem habeat Pater, necesse est rursus perquirere. Nam si his verbis rerum creationem significat: nihil ergo habuit ante creationem, et quidquid habet, accepit a creatione. Verum absit ut ita intelligamus. Siquidem ut ante creationem ipse exsistit, ita et quæcunque habet, ante creationem habet, quæ eadem Filii quoque esse credimus. Si enim in Patre est Filius: omnia igitur quæcunque habet Pater, Filii quoque sunt. Certe hoc dictum pervicaciam et improbitatem evertit hæreticorum, quorum nempe hæc sunt verba: «Si omnia Filio tradita sunt: igitur Pater, eorum, quæ Filio tradidit, potestate cessit, quippe qui Filium in sui locum constituerit. Etenim neminem Pater judicat, sed omne judicium dedit Filio (21).» Verum obstruantur ora loquentium iniqua (22). Nec enim omnium dominatu spoliatus est Pater, quia omne judicium dedit Filio: neque quod dictum est omnia Filio tradita esse a Patre, ipsum idcirco non omnibus præsidere putandum est. Obstruantur, inquam, illorum ora, qui unigenitum Dei Filium, qui quidem ex natura individuus est, audent dividere: quanquam insani verbis tantum dividant. Nimirum impii non intelligunt lucem solis a sole nunquam posse separari, sed semper naturaliter in sole esse. Liceat enim tenui vulgarium rerum imagine id quod intelligimus exprimere, quandoquidem nimiæ temeritatis esset naturam, quam nemo cogitatione potest comprehendere, curiosius perscrutari. 4. Quemadmodum ergo lux solis, quæ universum orbem illuminat, sine sole lucere intelligi non potest ab his nempe qui sana sunt mente, quia lux solis, ejusdem naturæ unita est: ac proinde si lux ipsa diceret: Accepi a sole ut omnia illuminarem, meoque calore augerem et roborarem: nemo adeo stultus esset ut solem a natura quæ ex ipso exoritur, quæ nimirum lux ipsa est, his verbis separari arbitraretur: ita similiter divinam Verbi substantiam suo Patri ex natura unitam esse vera pietas jubet intelligere, uti ex hoc ipso loco quem modo tractamus clarissimum est. Siquidem hæc Salvatoris verba, Omnia quæcunque habet Pater, mea sunt , eum cum Patre semper esse significant. Nam hæ quidem voces, quæcunque habet , Patris dominatum ostendunt: istæ vero, mea sunt , individuam utriusque unionem indicant. Necesse est igitur nos intelligere æternitatem et immortalitatem in Patre esse: esse, inquam, non tanquam aliena, sed in ipso et in Filio velut in fonte residere. Cum ergo de Filio cogitare volueris, disce prius quænam sint in Patre, eaque in Filio etiam esse credere ne dubites. Itaque si Pater res est creata vel facta, hæc quoque Filio ascribe. Si item de Patre licet dicere, fuit aliquando tempus cum non esset, vel est ex nihilo: id etiam de Filio dicatur. Sin autem hæc in Patre esse absque impietate dici non potest, ea quoque Filio affingere impium sane fuerit. Quæ enim Patris sunt, hæc et ad Filium pertinent. Nam qui Filium honorat, Patrem qui eum misit honorat: et qui Filium recipit, Patrem cum eodem recipit (23). Siquidem qui videt Filium, videt et Patrem (24). Quocirca ut Pater non est res creata, ita nec Filius; atque ut de illo dici nequit, fuit aliquando, cum non esset, vel est ex nihilo; sic nec ea de Filio dicere convenit. Sed potius ut in Patre est æternitas et immortalitas, ut idem semper est, nec res est creata; sic eadem de Filio sentire necesse est. Nam, uti scriptum est: Sicut Pater habet vitam in semetipso, sic dedit et Filio habere vitam in semetipso (25). Porro verbo, dedit , usus est Christus, ut dantem Patrem ostenderet. Ut autem in Patre est vita, ita et in Filio vitam esse dixit, quo individuam utriusque naturam et æternitatem indicaret. Hinc enim caute dixit, Omnia quæcunque habet Pater , ut hic Patrem nominans, idem ipse non esse Pater crederetur. Namque non dixit, Ego sum Pater, sed, Quæcunque habet Pater 5. Equidem ipse unigenitus Dei Filius, o Ariani, pater quoque a Patre appelletur, sed non eo sensu quem vos errantes forte suspicamini: at pater futuri sæculi dicitur. Necesse est enim vestras omnes falsas suspiciones præcidere. En igitur prophetæ verba: Genitus est nobis Filius et datus est nobis, cujus imperium super humerum ejus, et vocatur nomen ejus, magni consilii Angelus, Deus fortis, potestatem habens, Pater futuri sæculi (26). Pater ergo futuri sæculi est unigenitus Dei Filius ut et Deus fortis et summa potestate præditus: atque dilucide ostensum est omnia quæcunque Pater habet Filii quoque esse; quemadmodum Pater vitam impertit, ita et Filium quibus voluerit vitam tribuere. Nam, ut Scriptura præmonet, Mortui audient vocem Filii et vivent (27). Una quoque Patris et Filii est voluntas ac sententia, quia unam et individuam habent naturam. Frustra igitur seipsos excruciant Ariani, dum hæc nostri Servatoris verba minime intelligunt, Omnia quæcunque habet Pater, mea sunt . Siquidem ex his quoque penitus evertitur insanus Sabellii error, et invicte coarguitur hodiernorum Judæorum insipientia. Hinc enim vitam in semetipso habens Unigenitus, quemadmodum Pater habet, solus novit quis sit Pater, utpote cum ipse sit in Patre, et Patrem habeat in seipso. Namque imago est, atque adeo omnia quæ Patris sunt, in ipso quoque sunt sicut in imagine. Etenim sigillum est eamdem formam referens, et Patrem in seipso repræsentans, Verbum vivens et verum, virtus, sapientia, sanctificatio et redemptio nostra. In ipso enim vivimus, et movemur, et sumus (28). Et: Nemo cognoscit quis sit Pater, nisi Filius; et quis sit Filius, nisi Pater (29). 6. Quid igitur impii his de rebus, quas scrutari nefas est, effutire non verentur; illi, inquam, qui et homines sunt, nec vel ipsam rerum terrestrium naturam possunt evolvere? Imo, quæ vel ipsos spectant, ipsi explicent nobis, num videlicet suam ipsorum naturam percipere queant? Temerarii certe illi nimiumque confidentes, qui divinæ majestatis gloriam absque ullo tremore scrutantur, in quam angeli cum natura tum ordine ipsis adeo superiores desiderant prospicere (30). Quid enim Deo propinquius quam cherubim et seraphim? et tamen non audent aspicere vel pedibus stare, imo non nuda sed obtecta veluti facie divinas laudes labiis nunquam deficientibus celebrant, nihil aliud quam divinæ et inexplicabilis naturæ gloriam triplici sanctitatis titulo prædicantes. Nec vero ullus e sanctis prophetis, qui hujusmodi visione maxime sunt digni habiti, nobis renuntiavit illos magna voce usos esse cum sanctus prima vice proferrent; minus clara, secunda vice; submissa denique, tertia vice: deindeque prima sanctitate Dominum significari, secunda subjectionem indicari, tertia demum inferiorem designari ordinem. Verum apage hominum Deo invisorum insaniam. Nam laudanda colendaque et adoranda Trinitas, una et individua est, nec ullam figurant habet, sed absque confusione conjungitur, quemadmodum ejusdem unitas distinguitur absque divisione. Nimirum veneranda illa animalia, trina ista Sanctus, sanctus, sanctus iteratione tres perfectas denotant hypostases; quemadmodum cum semel vocem Dominus proferunt, unam indicant substantiam. Qui ergo unigenitum Dei Filium minorem faciunt, hi ipsum Deum suis blasphemiis lacessunt, quippe qui prave de ejus perfectione sentiant, eumque imperfectum arguant: seipsos autem gravissimi profecto supplicii reos constituunt. Quisquis enim blasphemiam in quamlibet hypostasim audebit proferre, is veniam neque in hoc sæculo neque in futuro poterit obtinere. Verum potest Deus oculos cordis ipsorum aperire ad solem justitiæ perspiciendum, ut illo cognito, eumdem, quem olim repudiabant, constanti animi pietate nobiscum laudent, quoniam ipsius est imperium, Patris videlicet et Filii et Spiritus sancti, nunc et in sæcula. Amen. Apparatus Criticus: [1] Sic Reg. Segeur. et Basil. Alii et editi ἐ πιγινώσκει. Iid mox καί habent; alii vero et editi ἤ . Præterea in editis consuetus præfigitur titulus, το ῦ ἐ ν ἁ γίοις, etc., quæ absunt a Reg. et Seguer. [2] Sic Reg. et Segeuer. In aliis et editis καί deest. [3] Sic Seguer. Alii autem et editi, δηλονότι. Paulo post ἐ π ̓ α ὐ τ ῷ , Basil. habet ἐ ν α ὐ τ ῳ [4] Sic Reg. Seguer. et Basil. Alii vero et editi, πάντα. [5] Basil. καί post ε ἰ addit: Reg. et Seguer. ante ε ἰ [6] Sic. Reg. Seguer. et Basil., ut et habetur Rom. V , 14. Alii et editi habent Χριστο ῦ . Iidem mss. ἴ σχυσεν ibidem habent; alii et editi ἴ σχυεν. [7] Reg. Seguer. et Basil., ὅ τε. Alii et editi, ὁ δέ. [8] Goblerianus, τ ὸ ν νεκρόν. [9] Τ ῷ λ ῃ στ ῇ habent Reg. Seguer. et Basil. editi vero et alii ommittunt. [10] Ε ὐ θύς addunt Reg. et Seguer., sed alii et editi ommittunt. Mox iidem et Basil. habent φησί. Editi, ἔ φη. [11] Sic Reg. et Seguer. Alii et editi, κοπιώσαντας. Paulo post pro τούτ ῳ , Gobler. et Felckm. 1 anon. habent το ῦ τω. Ibidem hæc verba, παρ ὰ τ ῷἸ ωάννη κείμενον habent Reg. Seguer. et Basil., quæ alii et editi omitunt. [12] Reg. Seguer. et Basil. post γένηται, addunt παρεδόθη α ὐ τ ῷ , quæ alii et editi omittunt. Ibid. Reg. et Seguer., ὡ ς μ ὴ ἔ χων ἐ ξουσίαν, λάβ ῃ ἐ ξουσίαν. Alii et editi, ὡ ς μ ὴ ἔ χων, ἐ ξουσίαν, λάβ ῃ [13] Sic Reg. Seguer. Basil. et Gobler. Alii vero et editi, διορθώσ ῃ [14] Sic Seguer. et Gobler. At Reg., ἀ νέπαυε. Editi et alii, ἀ νέλαβε. [15] Reg. et Seguer., φασί. Editi, ἔ φη. [16] Reg. et Seg. post ὡ ς, addunt καί, quod alii omittunt. Ibid. iidem et Gobler., φησί, editi ἔ φη. [17] Ε ἰ πε ῖ ν deest in Reg. et Seguer. Iidem et Basil. ac Gobler., παραδίδοται. [18] Hæc verba, τα ῦ τα usque ad ἐ μά ἐ στι, leguntur in Regio., Segueriano et Basiliensi, sed desunt in aliis et editis. Mox Regius et Seguerianus, ἐ γίνετο. Alii et editi, ἐ γένετο. [19] Regius et Seguerianus, παραδέδωκε. [20] Basil., το ῦ Πατρ ὸ ς τ ὸ ἀ χώριστον. [21] Καί deest in Segueriano. [22] Gobler. et Felckm. 1 anonym., ἐ θέλεις. [23] Regius, Seguerianus et Basiliensis, ο ὕ τως ἔ στι κτίσμα ὁ Υ ἱό ς. Et paulo post iidem pro τ ὸ α ὐ τό; habent ἦ ν ποτε ὅ τε ο ὐ κ ἦ ν. Et præteria Reg. et Seg. addunt ἢ ἐ ξ ο ὐ κ ὄ ντων. [24] Sic Reg. Seg. et Basil. Alii vero et editi, ζωοποιο ῖ [25] Sic Regius et Seguer. Alii vero, περί. [26] Regius, Seguerianus, Goblerianus et Basiliensis, ἐ ν ἑ αυτ ῷ , ut et paulo post, Basil. excepto. [27] Regius et Seguerianus post θεοστυγ ῶ ν, addunt κα ὶ ἀ φρόνων quæ alii et editi omittunt. [28] Τρε ῖ ς deest in Regio et Seguer. [29] Reg. Seg. et Basil. art. τό addunt, quem alii et editi omittunt. Mox iidem vocem μίαν omittunt, quam alii et editi habent. [30] Regius, Seguerianus et Basil. art. το ῦ hic et in sequentibus omittunt. Ibid. Seguerianus ν ῦ ν κα ὶ ἀ ε ὶ , κα ὶ ε ἰ ς το ὺ ς α ἰῶ νας τ ῶ ν α ἰ ώνων. Ἀ μ ή ν. Regius et Basiliensis ν ῦ ν καί omittunt. Regius addit quoque in fine, ἁ μήν. Citati de Sacra Biblia (1) Matth. XI, 27. (2) Coloss. I, 17. (3) Matth. X, 29. (4) Matth. VI, 30. (5) Joan. V , 17. (6) Rom. V , 14. (7) Psal. XLVIII, 13. (8) Isa. VI, 8. (9) Psal. XXIII, 7. (10) Isa. LXIII, 1. (11) Matth. XI, 28. (12) Joan. III, 35. (13) Joan. I, 3. (14) Ephes. I, 10. (15) Genes. I, 3 seqq. (16) Psal. LXXI, 2. (17) Psal. LXXXVII, 8. (18) Psal. CXXXVI, 8. (19) Ephes. II, 15. (20) Joan. XVI, 15. (21) Joan. V , 22. (22) Psal. LXII, 12. (23) Matth. X, 40. (24) Joan. XIV , 9. (25) Joan. V , 26. (26) Isa. IX, 6. (27) Joan. V , 25. (28) Act. XVII, 28. (29) Matth. XI, 27. (30) I Petr. I, 12. End of the Project Gutenberg EBook of In Illud: Omnia mihi tradita sunt a Patre, by Saint Athanasius Archbishop of Alexandria *** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK IN ILLUD: OMNIA MIHI TRADITA *** ***** This file should be named 37641-h.htm or 37641-h.zip ***** This and all associated files of various formats will be found in: http://www.gutenberg.org/3/7/6/4/37641/ Produced by Michael Gray, Diocese of San Jose Updated editions will replace the previous one--the old editions will be renamed. Creating the works from public domain print editions means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. They may be modified and printed and given away--you may do practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution. *** START: FULL LICENSE *** THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase "Project Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg-tm License (available with this file or online at http://gutenberg.net/license). Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works 1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. 1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic works. See paragraph 1.E below. 1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is in the public domain in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily comply with the terms of thi